Sorshiéna         A múltadba könyörögtem magam. Éjfél lett, mire         beengedtél. A huzatos folyosóról sorban nyíltak         a szobák. Rögtön a hetedikkel kezdtem.         Csak egy ágy volt, két szekrény, a polc poros.        A székre hanyagul vetett ruhák. Rúzs- és        vérfoltok a szőnyegen. Fiókban széttépetten ingeim.         Az … Bővebben: Z. Németh István versei