Az íróasztalnál ült, tekintete a falra meredt. Az íróasztal a szoba sarkában állt. Háttal a falhoz tolva, bal oldalával szintén, mivel jobboldalt, ahol az íróasztal végződött, kezdődött az ajtó. Éppen, hogy elfért. Ritkán férnek el így a dolgok egymás mellett, sima, problémamentes határok. Mert mindennek van határa, igen. Az íróasztalnak is. A falaknak föltétlenül. Talán … Bővebben: Aich Péter: EL