Déry Tibor  (1894–1977)Mint legjobb művei, személyisége is a magyar irodalomban egyedülálló ötvözete az egymást látszólag taszító végleteknek. Anarchista, világcsavargó, szenvedélyes kártyás, majd a kommunista mozgalomnak előbb híve, később kiközösítettje, aki kacskaringós pályáján mégis mindig őriz valamit az individualista polgár méltóságából és éthoszából. Élete drámaibb pillanataiban igazságérzete mindig felülkerekedett mozgalmi és párthűségén. Örök szkeptikus, aki hosszú … Bővebben: Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18)