Kí­sé­rőm Hos­­szú él­tem zord al­ko­nyán Kí­sé­rőm a fá­jó ma­gány. Mint za­rán­dok, lan­ka­dat­lan, Ki­tar­tó­an jár nyo­mom­ban. Hí­ven kö­vet min­den úton, S véd­ve ölel, ha bánkódom.Mint­hogy ke­zét nem fog­ha­tom,Ke­gyes zsar­nok ő tol­la­mon. Re­mény már nem he­vít en­gem,Sze­rel­me­met már nem zen­gem.Lan­tom né­ma, nem száll da­lom,El­hal ár­va, zárt aj­ka­mon. Bi­lincs­be ver mély fáj­dal­mam,El­né­mít bús ma­gá­nyom­ban.Hall­ga­tok, s e ne­héz csend­benCsak … Bővebben: Antalík József versei