tö­rött lé­lek egy­szer csak ös­­sze­dől ben­ned min­den, meg­pró­bá­lod hely­re­ál­lí­ta­ni a ren­det, de nem megy! elő­re­te­kin­tés! ta­lán, ami se­gít­het?! a né­hány jót ke­resd, ami­ből épít­kez­hetsz! így egy­szer ös­­sze kell hogy il­leszd új­ra a ré­szek­ből a ren­det. tu­dat­alat­tid ha­tal­ma ösz­tö­nök, in­du­la­tok bú­vó­he­lye ad­dig, míg a hu­nyó rá­juk nem ta­lál s sze­rep­hez nem jut­tat­ja őket, ak­kor be­in­dul a … Bővebben: Kopasz Katalin versei