Men­tő vij­jog, sza­lad, sza­lad, vé­rem fo­lyik, pi­ros pa­tak. Ezer­nyi drót. Ki­nyílt a seb? A ron­gya­im mind vé­re­sek. Nő­vé­rek fut­nak. Or­vo­sokkér­dez­get­nek: ki, mi va­gyok?Ezer­nyi drót, ezer­nyi szín,lük­tet, dü­bög ben­nem a kín.Az­tán egy mé­szá­ros ne­kemug­rik, s ki­nyom­ja a be­lem.Nem bá­nom. Föl se szis­­sze­nek.Kö­rö­ket lá­tok, resz­ke­tek.Vé­gül az ágy ro­han ve­lemfo­lyo­só­kon, eme­le­ten.Hány per­ce már? Hány nap­ja már?Fek­vő­he­lyem ócs­ka ba­tár.A … Bővebben: Tóth Elemér – Dolores inferni (A po­kol kín­jai)