Ma­gá­nyom bör­tö­né­ben Itt ál­lok megint. Eső mos­ta ar­com hi­á­ba for­dí­tom fe­léd. Olyan bör­tön a ma­gány, ahol ri­deg rá­cso­kat emel a sze­re­tethi­ány. Fo­goly va­gyok.Sa­ját cel­lám­ba zár­va.Gon­do­la­tok foj­ta­nak, s mind­hi­á­bake­re­sek, ku­ta­tok, meg­ol­dás­ra vár­va. Fo­goly va­gyok.Sö­tét a zár­ka.Hí­vom a fényt. Hin­ni aka­rok megint,s el­cse­rél­ni e ko­szos cel­látegy jobb vi­lág­ra… El­ső sze­re­lemRám mo­soly­gott…Ben­nem va­la­mi láng­ra lob­bant,tü­zet fo­gott. Sze­mé­be néz­tem…Két­lem, … Bővebben: Bodnár Éva versei