„Új seb­nek már hely sem akad; nyög, s hang­ja, mit így ad, bár­ha nem em­be­ri is, de olyan, mint még so­ha szar­vas föl nem sírt: is­mert he­gye­it te­le­töl­ti panasszal…” (Ovi­di­us: Actaeon) Ami­kor Nebrophonosz fel­bor­zol­ta drótkemény, dur­va szá­lú sző­rét rop­pant mar­ján, lát­ni le­he­tett a fe­ke­tén va­ras, ár­kos se­bet, me­lyet egy vad­kan ej­tett raj­ta egy ré­geb­bi va­dá­sza­ton; … Bővebben: Szalay Zoltán – A hó­fe­hér őz­su­ta