(Az el­be­szé­lés el­ső ré­szét  már­ci­u­si szá­munk­ban kö­zöl­tük) /megváltás/ Õszent­sé­ge, vá­lasz­tott ne­vén im­már a har­ma­dik egy­ház­fő, Krisz­tus föl­di hely­tar­tó­ja, aki­nek a ke­resz­tény vi­lág­ban és a hit dol­gá­ban dön­tő sza­va van, le­szá­mít­va az eret­nek or­to­do­xi­át, amel­­lyel a ka­to­li­ciz­mus­nak szin­tén fel kell ven­nie a küz­del­met, sa­ját, bel­ső eret­nek-moz­gal­ma­in kí­vül, egy­szó­val őszent­sé­ge most úgy szen­ve­dett, mint az ink­vi­zí­ció bör­tö­né­ben … Bővebben: Százdi Sztakó Zsolt – Utol­só íté­let (2)