szár­nya­kat gon­dol­tam kar­ja­id he­lyé­re                                                        Anyám­nak             mi­re gon­dol­hat­tál még             ami­kor el­jöt­tem                  a csend meg­ke­mé­nye­dett             ton­nás sú­lya             föl­dig rogyasztott             mit mond­hat­tam vol­na            azon a ke­gyet­len dél­előt­tön            hogy föl­emel­lek       … Bővebben: Gál Sándor ver­sei