ÚGY SEM – Maga? Ügy­nök? – kér­dez­te a nő meg­le­pet­ten. Ám a cso­dál­ko­zás gyö­kér­te­le­nül le­be­gett a ká­vé­zóasz­tal fe­lett. S kis­sé ha­mi­san csen­gett, mint a hir­te­len le­hú­zott nej­lon­ha­ris­nya hang­ja. – Mi­ért ne? – feleltem. – Hi­szen úgy sem az va­gyok, aki­nek hisz. S vis­­sza­te­kint­ve sor­som zsák­ut­cá­já­ba iga­zat ad­tam ön­ma­gam­nak. MIN­DENT         A fér­fi már min­dent … Bővebben: Hogya György ver­sei