Az üze­net foly­ta­tá­sa         az ös­vény,         me­lyen na­pon­ta el­ha­ladsz,         mel­let­tem él.         nem les­lek so­ha,         bár­csak most rá­lép­nél,        sze­me­im­mel nem si­mo­ga­tom        lép­te­id nyo­mát raj­ta.        csak egy lé­lek­fa­ló árny vagy,        ami sö­tét­té te­szi a le­ve­gőt, amer­re jár,        s ami az én lel­kem is … Bővebben: Hudák Katalin ver­sei