Ma­gyarta­ná­rom volt a kas­sai ipa­ri­ban, a ne­gye­dik osz­tály­ban ta­ní­tott, ő vitt érett­sé­gi­re. Sza­ba­to­san, pon­to­san adott elő, át­él­te az anya­got, szak­mai tu­dá­sa mö­gött meg­ala­po­zott is­me­re­tek és sú­lyos em­be­ri ta­pasz­ta­la­tok áll­tak. Köz­vet­len volt, nyi­tott, de nem ki­tá­rul­ko­zó, kész­sé­ges, ám nem ba­rát­ko­zó al­kat, tar­tá­sa volt. Jó­val ké­sőbb ér­tet­tem meg, hogy ez a tu­da­tos ön­ér­zet és önál­ló szel­le­mi­ség in­tel­lek­tu­á­lis … Bővebben: Duba Gyula – A tör­té­ne­lem szo­rí­tá­sá­ban (Rácz Oli­vér életművéről)*