Égi har­mat   Az ősz egy­re csí­pő­sebb lett. Meg­pi­ro­so­dott a fák lomb­ja, s a rö­vi­dü­lő na­po­kat hű­vös, dért ho­zó éj­sza­kák kö­vet­ték. A ha­tá­ron nem moz­dult sem­mi. – Vis­­sza­csa­tol­nak ben­nün­ket – mond­ta a kocs­má­ban az egyik gaz­da. – Megint ma­gya­rok le­szünk. – Hát ed­dig mik vol­tunk? – Ma­gya­rok. De nem hi­va­ta­lo­san. Ha­tá­ron kí­vü­li­ek.– Nem lesz itt … Bővebben: Gál Sándor* – Az Egy és az Egész (2)