ÉN: Tény, hogy a leg­na­gyobb gon­dot a tör­té­net lát­szó­la­gos el­mond­ha­tat­lan­sá­ga je­len­tet­te ne­kem. Egy kü­lö­nös am­bi­va­len­ci­á­nak kö­szön­he­tő­en min­den kész­te­té­sem­nek el­lent mon­dott egy meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan ér­zés, amely ide­gen­ked­ve óvott at­tól, hogy Jó­zsef gróf nar­ra­tív sze­re­pé­be búj­jak, más­részt épp eb­ben az idő­ben je­lent­ke­zett egy ad­dig rej­tett, ír­ni kí­vá­nó má­sik énem is, amely vi­szont komp­ro­mis­­szu­mok nél­kü­li ér­vé­nye­sü­lést kö­ve­telt. Ez utób­bi … Bővebben: Hogya György – Meg nem írt es­­szé a ma­gyar bujdosókról