Sza­bad vagy és meg­lök­tél, ez már a vég nél­kü­li fo­lya­ma­tos is­mét­lő­dés, ezt is­mer­jük va­la­hon­nan a le­tűnt idők­ből, el­sor­vasz­tott és el­ár­vult vi­lá­gok­ból,hogy ne le­gyen már sem­mi­fé­le is­mét­lő­dés, se aka­rat,se hang, se ter­ror, se né­ze­lő­dés.Te nem tu­dod, mi­lyen ez.Csak óva­to­san, és vég nél­kül ha­zud­va,neg­li­gál­va más­sá­go­mat, ezek itt a kár­ho­zat évei, ked­ves,ez itt, ami an­­nyi­ra nem ér­de­kel té­ged,mit … Bővebben: Czapáry Veronika – Kép­tár