Ka­ra­ván– nem az is­me­ret­lent kár­ho­zom én ahol ve­rej­ték­től fosz­la­doz­va ak­nák fo­gan­tak meg és vé­ge lett egy­sze­ri­ben minden­nek – a füg­gö­nyök su­hog­nak ki­tar­tó­an egy­más há­tán-he­gyénbár­mi bár­mi­kor el­sül­het bár­mer­re ilyen­kor csakka­pasz­kod­ni le­het gyá­mol­ta­la­nul li­heg­ve a fa­lakpe­né­sze­sek ma­rad­nak ha vij­jog­va mást is épít a tu­datdea ka­pu­nyi­tás meg a ka­pu­zá­rás kö­zöt­ti idő­ből énmost sem vo­nok köb­gyö­köt ha gyak­ran ve­ge­tá­lok … Bővebben: Öllős Edit ver­sei