Van a ze­né­ben va­la­mi ha­tal­mas. Is­te­ni. Meg­fog­ha­tat­lan. Em­lé­ke­ze­tem­ben ös­­sze­foly­nak a ké­pek: fo­lyó­par­ti sé­ta az ok­tó­be­ri nap­sü­tés­ben, arany­szí­nű le­ve­lek alat­tam és fe­let­tem, sár­gu­ló ol­da­lak a könyv­ben, ame­lyet egy pa­don ül­ve la­poz­ga­tok, mi­köz­ben má­sik ke­zem­mel ho­mo­kot ros­tá­lok, fo­lya­tok át az uj­ja­im kö­zött, kö­rü­löt­tem re­me­gő ár­nyak és ve­lem szem­ben, a túl­só par­ton, a ré­gi vár.  El­sé­tálsz mel­let­tem, csend­ben, … Bővebben: Sándor Zoltán – Fo­lyó­par­ti szim­fó­nia (Sze­rel­mes le­vél)