Ha majd a fáj­da­lom Ha majd a fáj­da­lom Parázsa fel­lán­gol, Sze­mem­re könny­csepp ül, Re­meg­ve, egye­dül. Elfeledt em­lé­kek Fék­te­len éb­red­nek, S vég­te­len éj­sza­kák Ne­ve­det sut­tog­ják. Ös­­sze­gyűrt pár­ná­mon Könny­be fúlt’ ál­mo­dom, S fény­te­len reg­ge­len Ke­ze­det ke­re­sem. Csak egy pil­la­nat­ra Érint­het­ném új­ra! Kínt on­tó éj­je­lek Az­tán már vi­het­tek. Es­ti imád­ság Ha pár­nám­ra haj­tom fe­jem, Imád­sá­gom Hoz­zád száll fel. … Bővebben: Antalík József versei