Ar­cod hal­vány, mint a hó­vi­rág,                                              de ró­zsák il­la­tát ont­ja szád. A sze­re­lem hang­ja mo­no­ton, de mit kezd­jek ve­le, ami­kor vá­la­szod­ra za­var­tan vá­rok, s gyors lép­tek­kel elé­be vá­gok. Ar­cod hal­vány, mint a hó­vi­rág, de ró­zsák il­la­tát ont­ja szád. Csak vé­gül ne­hogy meg­csalj en­gem, a fé­le­lem ár­nya sze­med­ben tűn­jön el, s le­gyen te­kin­te­ted, mint a hó, … Bővebben: Jaroslav Seifert – Ta­va­szi ron­dó