1. (Túlvilágból…) Az an­gyal a túl­vi­lág vé­ná­ban lük­te­tő vér­hez ha­son­ló fo­lyó­ján ér­ke­zett hoz­zám a fén­­nyel te­lí­tett tér­be, az ap­ró gon­do­lat­szi­get­re, ahol már egy ide­je tü­rel­met­le­nül vár­tam. A szá­raz­föl­dek és a vi­zek ál­lan­dó­an vál­to­zó ket­tő­sét, mély, sze­re­tet­tel­jes hang zeng­te át, s az an­gya­li lény fe­lől áram­ló hő­hul­lám azt a gon­do­la­tot kö­zöl­te ve­lem, ami­re már ré­gen vár­tam: … Bővebben: Szirmai Péter – Át­já­rók (Apám em­lé­ké­nek!)