Szép bék­lyók­ban Fé­lek ma­gam­tól, fé­lek tő­led, fut­nék hoz­zád, fut­nék elő­led. Em­lé­kek so­ra – oda-vis­­sza – a vé­re­det s vé­re­met is­­sza. Csa­tá­kat ví­vunk. Szá­zat? Ez­ret? Csak aki lán­golt, meg az vesz­het. Mert ha­za­fe­lé visz az út már, de meg-meg­ál­lunk még. Ha­zud­nál, ha le­ta­gad­nád – évek alatt, vág­tá­zó vá­gyunk men­­nyit sza­ladt… Em­lé­kei e sze­re­tés­nek ben­nem lo­bog­nak, ben­nem … Bővebben: Tóth Elemér versei