Gál Sándor – Je­le­né­sek csend­je

1 az én szá­za­dom ha­láára­da­tá­val meg­emel­te a föld­ré­sze­ket a ten­ger­mé­lyek szirt­jeiem­be­ri cson­tok­ból ne­vel­tekko­rallvi­ráger­dőtamely – ki­nyíl­ván – föl­emel­ke­dett a kék­ség égi bu­rá­ja alá hang­ta­lan ára­data vég­te­len ma­gas­la­ta­in ke­ring­nek fe­let­teha­vas si­rá­lyokacélal­bat­ro­szok és min­den emel­ke­dés­benés min­den zu­ha­nás­banaz én szá­za­domem­lé­kei az el­sül­­lyedt gon­do­latóce­án­ná tel­je­se­dettmély­ség lán­go­lá­sá­váje­ges tűz­zé élő lá­to­másaz  éj­sza­ka ka­pu­já­ban ti­tok esz­me hit el­szá­nás és tettbe­lé­der­medte tértelen hul­lám­ve­rés­be 2 … Bővebben: Gál Sándor – Je­le­né­sek csend­je