Még­is, még­se „…ez a bú­gó mor­mo­gás, e moz­gás kell a ver­se­im­be né­kem, Hogy el­mond­ja majd he­lyet­tem El­mond­ha­tat­lan Éle­tem, gyer­me­ki Éle­tem, mely tud­ni sem­mit sem akar s csu­pán Sej­tel­mes dol­go­kat re­mél örök­ké.” (Valery Larbaud) (…tudom én jólmen­­nyi­re kép­te­len­ség len­ne ér­zé­kel­tet­ni en­­nyi­velmen­­nyi­re kép­te­len­ség len­ne le­szű­kí­te­ni en­­nyi­reho­gyan vo­nag­lot­tam én már si­va­ta­gok­bantrip­lán ös­­sze­tett mon­da­tok­ban– ko­pol­tyú­val…)Még­sekezd­he­tem a vé­gén sem­mi­lyen pa­nasz­si­koly … Bővebben: Öllős Edit versei