Gon­dol­ko­dás nél­kül ira­mo­dott az ál­lat után; macs­ka le­he­tett, de nem lát­ta tisz­tán, csak ezüs­tö­sen csil­lám­ló sző­re je­lent meg előt­te, majd el is tűnt a szűk­nek tű­nő kis ha­sa­dék­ban, mely­ről azon­ban ki­de­rült, nem an­­nyi­ra szűk, hogy ő ne fér­ne át raj­ta. Már bent is ta­lál­ta ma­gát a szom­széd bá­csi ud­va­rán.A ko­mor őszi csend­ben fáj­dal­mas vissz­han­got vert … Bővebben: Szalay Zoltán – Fű­rész­por