Tő­zsér Ár­pád – Fér­fi­kor, így jöjj!

Így le­he­tek csak erős a baj­ra – ci­ga­ret­tá­ra: gyujtok a dal­ra. Föl­di bajt ol­dó tűz­pi­ros dal­ra. Pá­va­to­rok­kalszó­lok a nap­ba.Csil­la­go­kat rúghu­szon­két évem:mor­zsa-vi­lág­galbe so­se ér­jem.A Min­den­sé­getma­gam­ba szed­jem,de só­ra, szén­rees­sen szét ben­nem.Meg­ol­dó szem­melvi­lá­gom jár­jam:ha bim­bót lá­tok,vi­rág­gá lás­sam,hogy­ha gazt lá­tok,tűz­láng­gá néz­zem:jár­jon az em­berszekfű-fehérben.De tor­kig áll­jakbár a vi­rág­ban:kis fü­vek mér­gétfel­ki­a­bál­jam.Le­gyen fü­lem, habá­nat-tó ümget –Úr­ra font kan­tártcsak úron tűr­jek.Fagy-fe­gye­lem­bevér-me­leg ked­vet,csend-száj­ba bá­torszót … Bővebben: Tő­zsér Ár­pád – Fér­fi­kor, így jöjj!