Ko­vács Mag­da a hat­va­nas évek má­so­dik fe­lé­ben  in­du­ló fi­a­tal író­nem­ze­dék egyik leg­ígé­re­te­sebb pró­za­író­ja volt. Kí­sér­le­te­ző, a tör­té­net­mon­dás ha­gyo­má­nya­it le­bon­tó, lí­rai-lá­to­má­sos, bur­ján­zó ké­pek­ben tob­zó­dó szö­ve­ge­i­vel 1972-ben, a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­da­lom le­gen­dás Fe­ke­te szél c. no­vel­la­an­to­ló­gi­á­já­ban tűnt fel. A si­ke­res be­mu­tat­ko­zás és az el­ső önál­ló kö­tet (Én, a csil­lag­bog­nár, 1978) óta rit­kán pub­li­kál, fő­leg me­se­no­vel­lá­kat, me­sé­ket ír, … Bővebben: Át­já­rók, fény­ka­puk (Ko­vács Mag­da Nagy­apó­ka hin­tó­ja c. kö­te­té­ről)