Pity­mal­lat A haj­nal meg­je­len­tet­te ma­gát, a szél to­ho­nya köd­te­he­ne­ket haj­tott elő a völ­gyek­ből. Bé­ké­sen úsz­tak mind fel­jebb, a fá­rad­tan szür­kü­lő dom­bo­kon. Meg­áll­tam a ház ki­csiny tor­ná­cán. Hall­ga­tóz­tam. – Egy mukk nem sok, an­­nyi bő­gés se hal­lik – ke­se­reg­tem, csak úgy ma­gam­nak. A kö­dök fel­ér­tek a Kál­vá­ri­á­ig, meg­mos­dat­ták a Meg­fe­szí­tet­tet a két la­tor­ral együtt. Nem tet­tek … Bővebben: Bodor Miklós László – Magasréti bi­ka