„Lágy öled­be rin­gass el.” (Trisztán) Be­sü­tött a nap a ka­bin ab­la­kán, hu­nyo­rog­tam a fény­ben. Leg­szí­ve­seb­ben ma­rad­tam vol­na még ab­ban az édes, fé­lig ön­tu­dat­lan ál­la­pot­ban, ahogy mos­ta­ná­ban min­den haj­nal­ban, ka­rom­ban tart­va az al­vó Izol­dát, egyet­len sze­rel­me­met. Mert az volt: az egyet­len. Olyan ha­lá­lo­san az, mint­ha báj­italt itat­tak vol­na ve­lünk. Tud­tam, azért ke­rült az utam­ba, hogy a … Bővebben: Kozsár Zsuzsanna – Kvartett