Ked­ves Ba­rá­tom! Tu­dom, cso­dál­ko­zol, ahogy e so­rok alatt meg­pil­lan­tod a ne­ve­met – ugyan mit akar­ha­tok tő­led? Az is­ko­lá­ban jó paj­tá­sok vol­tunk, igaz, de érett­sé­gi után szét­so­dort ben­nün­ket az élet. A tíz­éves ta­lál­ko­zón­kon – en­nek is van már vagy nyolc-ki­lenc esz­ten­de­je – kis­sé fel­ele­ve­ní­tet­tük a ré­gi ba­rát­sá­got, meg is fo­gad­tuk egy­más­nak, hogy ezen­túl gyak­rab­ban ös­­sze­jö­vünk, de … Bővebben: Markó Emil – Ké­sői nyár