A múlt – az értelmiségi lét esélye I – A prózaíró lélekben éli meg anyagát, mindig önmagát írja! Valahogy megtörténik benne a mese. Prózája számára a világ személyes képe, s a történések lelki élményei, a valóságnak olyan individuális formája, amelyet közösségileg is érvényesnek gondol el.  A prózában több az egyéni, mint hinnénk, de semmi sem … Bővebben: Duba Gyula – Emlék és regény 2.