Gyermekkoromban gyakran ültem a parton. Néztem a vizet. Apám a közelemben tartózkodott. Horgászbotját szorongatta. Legalábbis az egyiket, a többiek az én megítélésem szerint önállóan működtek. Egymáshoz nemigen szóltunk. A gondolatok sátra feszült fölöttünk, abba kapaszkodtunk. Jó lenne bebújni a tóba, lemászni a fenekéig, és megnézni, mi van benne. A tó érdekesebb, mint az ég, az … Bővebben: Monoszlóy Dezső: Jolánka