Várlak Fáradt aranyba burkolt az alkonyat, lágy esti szellő simogat. Ülök a kerti padon, s hallgatom, hogy kúszik az árnyék a falon. Ahogy fakulnak lassan a színek, nyugalmat, békét hoz az est. Szürkül a táj. Millió csillag apró lámpásként ragyog. Kerek arccal mosolyog a Hold: Boldog vagyok. Csupasz karomat kendőmmel eltakarom. Nyugalom száll meg ott … Bővebben: Bodnár Éva versei