T-nek     Körmöm koppanó holdja     érinti puhán     fölénk feszülő     boltívek csúcsát.     Súlyos, szeplőtelen szerelem     metszett origóján     zuhansz ölembe,     s néma öleléssel –     várok…     Jelenléted homorú mását,     gyengéd ragyogás     emlékét őrzöm féltve     testemen –     csak hazatalálj!   Kicsi baba, Dániel     Vánkosok tűnő … Bővebben: Faltisz Alexandra versei