Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam, képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel az új Magyarországot negyven év bujdosásban. Esztergom: dombra feltett királyok koronája; tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes; s ezüstvértes leányok vágtája Budavára fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin. De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen: … Bővebben: Faludy György – Magyarország