A Műfajtalankodás. Vízilovak és egyéb szellemi ingóságok című kötetben1 újraolvasva az anno folyóiratokból megismert pamfleteket, esszéket, publicisztikákat úgy találtam, a Hizsnyai-értelmezésben megkerülhetetlenek. Érdemes kitérni rájuk azért is, mert akkoriban, a kilencvenes évek elején szinte kizárólag emocionális töltetű, illetve megkérdőjelezhető érvrendszerrel argumentáló reflexiók jelentek meg róluk, s azért is, mert a botrányokozáson túl hatással voltak a … Bővebben: Ardamica Zoltán – Szellemi ingóságaink megingatása*