Alkonyodott, amikor kinyitotta a szemét. Feje ólmosan nehéz volt, nem is tudta felemelni. Így csak a szoba szürkére színtelenedő mennyezetét látta. Tompa hangokat hallott, mintha sűrű homokrétegen át érkeztek volna a füléhez. – Főorvos úr, kérem… – kinyitotta a szemét… Árnyékok hajoltak föléje, ismét hangokat hallott, de a szavak értelmét most sem tudta kibogozni. Fejében … Bővebben: Markó Emil – Ő mindig jót akar…