Szeretem, ha az ember embernek látszik… akire ha ránézel, mosolyra görbül az ajkad, mert látod őt és örülsz, hogy itt van. Pedig idegen, pedig ismerős emberi arc. Az én arcom. A te arcod is… Szeretem, ha olykor belefeledkezve a világba emberibbé válnak. Komor, gondokkal teli arckifejezésből, mosolytalanul. Átváltozik és nem olyan idegen többé, mintha eszünkbe … Bővebben: Krizsán Andrea – Az ember