AZ ANGYALOK MEGHALNAK holdvilág remegve ébred a gyermek s vadul belevágtat az éjszakába csillagösvényen szökken mindenre elszántan portré lassan mocorog felocsúd az utca aszfaltja bordáit az eső fényesre mossapárát fújtatva ásítanak a házaka sötétség foszlányaivégleg tovaszállnaksok éve bódítanaküde gyermeki vágyakkapaszkodnék értükvézna szalmaszálbakudarcok formáltakakár vésők a sziklátfejemet megóvni a falak megtanítjákakár pimasz parázségek folyton a pillanat … Bővebben: Leck Gábor versei
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba