A napfény még, mint az anya a gyermekét, ölében tartotta a vidéket, de a nagy fülledtségben már érezhető volt a búcsúzó szándéka. Kezdetben csak gyenge fuvallat borzolta az út menti fák koronáit, lekapkodott az ágakról néhány elszáradó levelet, de a nyomában gyűlni kezdtek a felhők. Előbb az apraja tolakodott elő a nyugati égboltra, később a … Bővebben: Zirig Árpád – Csóti