Állunk védtelen      Tóth Elemérnek barátsággalÁllunk védtelenmint dolgát végző barom,szánalmas testünkha kitárjuk csupa rom     A szálfatermet    és az izgága velő    hogy összecsuklott    s a terheket cipelő     gerinc hogy hajlik    egyre lejjebb és lejjebb    orrunk földet ér    mint a szaglászó ebnek.     S az élveteg bot    mi hajdan szögként éledt    csúfos rongydarab    szánalmas … Bővebben: Gyüre Lajos versei