Vizek zöld hullámain és a nádason leng az idő hangja, mely itt hordja az örök gyermeket bennünk.Fölöttünk, a kozmikusoszlopok sípjaibanmegszülöd mindennapi lélegzetünket. Ábrándozva nézünka nap arcába. x x x Mi az értelem?Felel ráa fűzfákütköző leveleibőlfölmerülő csend. x x x Nem csodálkozomSziddhárt hercegen,ki elvonult a csendbe,hogy Istent tisztelhesse.Ma a hajót körülfogó párábankacsákat és sirályokat láttamúszkálni a … Bővebben: Judita Kaššovicová – A csend világa – Csölösztő