1 A tűz emléke. Kék lobogás a szilvafa felett. Lángok hangja – hangok lángja. Az égre szálló fekete füst gomolygásában alkonyidőn megéled az elüszkösödő gerendák leomló robajlása. A reménytelen küzdelem szívemben él kitörölhetetlenül. 2 Amikor a leventék célba lőttek, a sárga agyagfalba fúródott ólomgöböket halas bicskámmal kivájtam. Gyertyát gyújtottam, az ólomgöböket kanálba tettem, s megolvasztottam … Bővebben: Gál Sándor – Megőrzött pillanatok