délidőben a Ticcén                                                            mocsaras csöndet hallgat a lélek: a szigetlakók figyelemhívó zaja szeli ketté a légkör nyugalmasnak mutatkozó hűvös természetét ebben az áramlatban kavarog szabadság élet magány… minden tartozék mely darabjaira törikés szerteáramlik a lágy szellő napfénytől átmelegítettkissé mostoha sorsú karjain a sás közötti kis tavacska körívének látványa tekintetcsábítóa természet csodás műve ez … Bővebben: Kopasz Katalin verse: kikötők szigete