Ágy­ban „Most me­hetsz már utad­ra.” – Elaine, en­ned kell, hal­lod? Na, egy kis le­vest leg­alább, az majd erőt ad. Ne ma­kacs­kodj már, na­gyon le­gyen­gül­tél, vért vesz­tet­tél. Hal­lod, Elaine? Egyél! A fi­ad­nak szük­sé­ge van rád, szedd ös­­sze ma­gad, egyél! – Nem tu­dok – sut­tog­ta. Mint­ha ólom lett vol­na a gyom­rá­ban, for­ró és ne­héz, az ágy­hoz nyom­ta … Bővebben: Kozsár Zsu­zsan­na – Me­ne­kü­lés (2)