A fa­lu­ban vis­­sza­nyer­ték alak­ju­kat a szil­va­fák. Ter­hü­ket vesz­tett ága­ik már ere­de­ti, mond­hat­ni büsz­ke tar­tás­ban áll­nak. Né­me­lyik kör­te­fa még ne­ve­li a za­ma­tos, ká­sás gyü­möl­cse­it. Ága­ik még ka­rók­kal alá­tá­maszt­va görnyednek.  Göcsörtös tes­tük­kel, haj­lott for­má­juk­kal gaz­dá­i­kat, az öreg, bo­to­ló, man­kók­kal ti­pe­gő, rán­cos ar­cú, gör­nyedt öreg­as­­szo­nyo­kat idé­zik szá­mom­ra. A ba­rom­fi­ud­var­ok né­pe is fo­gyó­ban. Az öre­gek kö­tő­jé­ben mind ke­ve­sebb a … Bővebben: Bodor Miklós László – Ko­ra­ ősz