Újkori latrok                                    Aj­kunk­ra fa­gyasz­tot­tá­tok                                    a dalt,                                    de a múlt                                    el nem múlt                                   így sem,                                   csu­pán meg­ke­mé­nye­dett,                                   mint jég­csap­ok­ban a víz.                                    Fe­le­lős­ség­re                                   von­tak                                   kérdéseink mi­att,                                   s már-már az ál­mo­kat is                                   be­sú­gat­ták,                                   hogy perbe foghassnak is­mét.                                    Most ma­gya­ráz­kod­nak megint,                                   és ír­nak új cur­ri­cu­lum vitaet;                                      kö­pe­nyük to­vább for­gat­ha­tó,                                   ám sor­sot már … Bővebben: Csáky Károly versei