Mi, akik félénkségből és vágyból összetevődtünk valahogy, magunkat csak nem hagyhatjuk a sárban, Ez volt.Kimentünk a rétre és egyszer csak nem hazudtunk,kimentünk, és elégetettek lettünk,mikor megszülettünk. Hiszen én mindezt tudtam,az öklöm,               kimentem a rétre,egyedül szoktam állni,de ennyire régen, mondjunk ki mindent nyíltan,ez is csak egy menekülés volt,és leleplezhető,nektek hogy megy,egyedül szoktam állni a mosókonyhában,beszappanozom magam,mégis … Bővebben: Czapáry Veronika – Félénk