Ha elvetődöm olykor a világ szívében ringatózó szülötte földemre, Szentesre, sosem mulasztom el, hogy fölkapaszkodjak a templomunk fölé ezer évek óta magasodó Hegyre. Az én Sínai-hegyemre, a szent Hegyre, amelynek gerincein gyermekkorom nyári reggelein kibontotta szirmait a vérvörös rózsa, a Nap, hogy beragyogja az embereket, a madarakat, a búzaföldeket,  és érlelje apám zamatos borokat ígérő … Bővebben: Kulcsár Ferenc – Gyöngyök és göröngyök (2) (Napló)