a paradicsomi park     hol nem sétáltál soha     hol nem vártál     zavartan morzsolgatva    egy feláldozott    nőszirmot    visszafojtott    lélegzettel bámulva    ujjadat bemázoló    kékes vérét     ahol nem vártalak    a szökőkút csobogását     hallgatva    miközben mellettem    a vízbe hugyozott    a galambpiszkos    angyal     az esőfa alatt    megbúvó    színét vesztett pad    melyen nem ültünk    megállítva a toronyóra … Bővebben: Balázs F. Attila – Isten elfelejtett kertje